A kérdést a tanítványom tette fel, mikor közöltem vele, hogy arra, ami most van, magyarul azt mondjuk, tavaszodik. Mert csak, válaszoltam jó nyelvtanárként.
Szóval, tavaszodik. Ez elég jó hatással van a hangulatomra, az álmaim már nem rémek, szimplán csak furák. Elkezdtem dolgozni a Princess Streeten, a "végleges" helyemen, és az is pozitív fejlemény eddig, mert egyrészt már nem görcsölök mindentől, kezdek beleszokni a dolgokba, másrészt a hangulat is mintha lazább lenne ebben a kávézóban.Iszonyat nagy a forgalom, és nincs idő hülyeségeken görcsölni. A kollégák mind jófejek, a vendégekről mondjuk ez már kevésbé mondható el, de igyekszem konstruktívan hozzáállni a dologhoz: újabb fázis ez a tanulási folyamatban, melynek során mindenféle emberi bunkóságot, hülyeséget, gonoszságot alkalmam nyílik megfigyelni és megfelelő reakciókat kidolgozni. (Aka: Enikő meets the Big fucking Bad World.) Itt legalább biztonságos távolból, kontrollált körülmények között. No persze nem mind pokrócok vagy bunkók, sőt, az arány mondjuk tizenötből egy, de naponta kb. 2-300(!) emberrel kerülök pár másodperces kontaktusba, végezzétek el a matekot. Kezdek rájönni, hogy úgy kell nekem ez a tapasztalat, mint egy falat kenyér. Sosem tudtam túl sikeresen kezelni az udvariatlanságot, a bunkóságot, úgy általában a rosszat az emberekben. Ha most nem tanulom meg, akkor soha. Ez sem a nyugdíjas állásom még, de most megint azt érzem, hogy pont erre van szükségem. Talán egy évig, másfél évig, ha csak előbb meg nem unom, és el nem megyek Indiába megvilágosodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése