Ma este először jártam a Földön.
Tavaszi alkonyatba érkeztem
a Corstorphine Hill mögött,
a Saint Margaret park nárciszokkal kerített
fasora alatt.
Senki nem látott megjönni -
mégis vártak.
Vagy vártak csakugyan?
Csakugyan nekem csendült az illatszimfónia
és a mélykékbe málló színek,
nefelejcsek nyíló szeme,
frissen bomló rózsaszín
és fehér,
ó fehér, mint az alkony,
fehér,
mint a teremtés.
És a pacsirta éneke a színes csendből
kicsordulva
nekem szólt csakugyan?
Vagy mindez öröktől való?
Honnan is tudhatnám:
én ma este először jártam ezen a Földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése